Reggel ugy dontottunk, hogy kihagyjuk a mai Szavannas foldutazast, es lejovunk delre egy napot kihagyva. Eletem egyik legkeservesebb 750 kilometeren vagyunk tul. Nehol iszonyu rossz aszfalton vezetett utunk…meleg volt, mint a fene, es a felkavart por altalaban rohadas szagu. A mali hatartol megjottek a kamionok es a sotet, meg a kivilagitatlan biciklisek, motorosok, szamarak, kecskek es tehenek…pffff.
Megerkezve Tambaba, bementunk a king burger nevu helyre, ahol helyi hamburgert ettunk….majd az egesz napi unalom utan vegre megtort a jeg…bejott ket hazank fia es megkerdezte, hogy “mit lehet itt enni? “ a hely nevebol mire tippelsz, Te!? :-)
Mi magyarok amugy iszonyu kretenek vagyunk…peldaul tudunk szemetes zsakba szemetet gyujteni, de azt szepen becsomagolva ott hagyjuk a sivatagban…nyilvan jon majd erte egy szemetes kocsi :-) :-) :-)
Kepesek vagyunk honfitarsainkat a kompnal megelozni…felmerulhet a kerdes, hogy minek…de nem merul…elvegre verseny van :-)
?…jjjjaaaa, jut eszembe…kedvenc norvegunk a nemzeti parkban harom lukas kerekkel ert be ejszaka…a testveret meg kint hagyta a homokban elakadva…a taborban kihagytak a hajnali apylt, meg a reggel nyolcast…remelem delutan kettokor azert elmentek erte :-)
Isten nem ve bottal alapon, a kovetkezo napon akkorat esett emberunk a kvaddal, hogy fel kellett adnia a versenyt.
Mi jol vagyunk. Fontolgatjuk, hogy letelepszunk itt…de meg nincs vegleges dontes…ami biztos, hogy holnap reggel bemegyunk a helyi nemzeti parkba vizilovakat, majmolat es krokodilokat nezni…itt tartunk :-)
Ja, ma lehet hogy eladtam a kocsit a hamburgeres elott :-) szoval lahat hogy gyalog megyunk tovabb :-)
A frenetikus Nouakchotti kave es jeges koka kola elfogyasztasa egy picit visszaadta a vilagba vetett hitunket…plane, hogy utana elmentunk kajalni egy utcai bufebe. Miutan a vacsi megvolt, elindultunk Boutlimitbe, hogy a kovetkezo reggelen nekivagjunk az utolso mauritan szakaszunknak Rosso fele. Az esti Nouakchott vicces arcat mutatta. A ketszer ket savon minimum harom auto, de a porban az ut mellett meg harom auto ment egymas mellett. A sotetben mindezt a vilagitas nelkul szembe jovo szamaras kocsik tettek meg izgalmasabba.
Boutlimitbe erkezve Lorinc kivett egy kor alapu, furdoszobas, de melegviz es wc csesze nelkuli szobat, ahol igen keveset aludtunk a beszakadt agyon…innentol az ibis husegkartyas dolog szerintem leginkabb mese, mint valosag :-)
Reggel hatkor keltunk es indultunk a hatarra. A megfelelo utra picit nehezen talaltunk ra, de vegul Lorinc egy helyi oreggel letargyalta a problemat, es mig a versenyzok minden lehetseges uton megprobaltak delre hatolni, addig mi az ertekes informacio birtokaban elsore a megfelelo helzen fordultunk be. Az ut nayon allat volt, egy szavannas teruleten mentunk Rossoba. A Mauritan hataron Idomu hathatos segitsegevel jutottunk at gyakrlatilag erdemi esemeny nelkul. Lezartak a hatart es csak mi mehettunk at…a helyiek csak leskelodtek a vaskapun. Meg is sajnaltam Idomut, mert azt hittem oregszik. Az atkelesert csak 50 eurot kert, nem ertettem a dolgot…komp es lezsirozott hatar ilen olcson?! Aztan meglattam az osszesen kb 15 euros jegyet es megnyugodtam :-)
A szenegali oldalon a hatar remek. Mi kb 11 elott ertunk at, es uszkve 5ora alatt elinteztem a papirmunkat :-) kozben pötikadú, meg penzvaltas, meg amit akartok :-)
A hatarrol csak akkor lehet kimenni, ha fizetsz kilepo jegyet :-) atalanydijas, szoval legkozelebb fogom javasolni az oradij alapu szamlazast :-)
Az esti szallas a pusztaban volt. Tibivel, meg Szabiekkal csacsogtunk, majd alvas…Holnap irany valahova del fele. Jok legyetek, csók! :-)
Mivel nem tudom hogy hanyadik resznel tartunk, ezert ez a bizonytalan cim. Mindennek persze oka is van, miszerint Lorinc ugy gondolta jo lesz az, ha vindoz frissiteseket telepit a notebookra. :-)
Mivel nem lett jo, igy nincs mar modszerunk a fenykepek kuldesere es a muholdas netezesre. Szoval picit ritkabban es picit kep nelkul :-)
Ott tartottunk (asszem), hogy Dakhlaban aludtunk. A szallas megvolt, reggeli a szokasos…ha elvesszuk a felet, akkor ures bagett…ha a masik felet vesszuk el, akkor meg vaj. Lorincnek tartottam egy osszetett varosnezest, amelyben igyekeztem osszefoglalni a varos nevezetessegeit…mint pl posta…szokokut, repuloter…miutan kb negyed ora alatt vegeztunk, elindultunk vissza a felszigeten eszak fele. Van egy klassz tabor oregedo hippi szorfosoknek es lakoautos nyugdijas franciaknak…kicsit eszakabbra van egy zaptojas szagu termal kut es kb ennyi.
A felszigetrol visszaterve fordultunk delre es kb ket ora autozas utan megerkeztunk pompas szallasunkra, ahol volt egy internet nelkuli wifi halozat, meg sajtos omlett Lorincnek. Itt dobbentunk ra, hogy bar olcso a szoba, de picit zavaro az, hogy a folyamatosan mukodo dizel generator mintha a szobankban szolna, meg hogy mi tortent a notebookunkal :-)
Reggel hatos ebredes utan irany a mauritaniai hatar. A marokkoi oldalon nem volt kulonosebb valtozas. A burokracia kb hasonlo, mint negy eve, de eltunt a bokorban ucsorgo katona sajnos…igy mulik el a vilag dicsosege.
A mauritaniai oldalon viszont durva a valtozas. Eltunt a penzvalto hutoszekrenye, meg a hatarorok fa bodeja es lustasaga. Helyette van kishaz es segitokesz hataror sereg. A bejutas is sima, gyakorlatilag problemamentes.
Mivel a hataron valo atlepes gyorsan ment, elmentunk furdeni a titks helyre, ahol nem sikerult Saly Laci csomagjat atadni a cimborajanyk, mert vasarnap leven nem orkodik…majd bementunk a festoi, kaszinoirol es kocsmairol hires Nouhadibou-ba, ahol neztunk partra futtatott hajot, meg vettunk kenyeret es ettunk kebabot.
Az esti szallas valahol a semmiben volt, ahol vegre talalkoztunk Tibivel (jeleznem, hogy a senki foldjen egy kinyilt vegu felso lengokart hegesztett ket sorba kapcsolt akkumulatorrol) Zolival es Danivel, akik bo ket napig alltak sorba Rabatban, vizumert, meg Szabiekkal.
Reggel kis kave utan eljott vegre az egyik legszebb nap a turan…vart minket a Nemzeti park.
Eszakrol mentunk be, es a hivatalos koordinatakon mentunk el kb 5 ora alatt a hivatalos bejaratig, majd onnan meg vagy 4 ora volt, mire a parton levo taborba ertunk. Szuper volt. Most itt van mindenki (Lorinc, Andras es Mariann, masik Andras es cimboraja a skoda favorittal, es egy csomo egyeb csapat). Amint ezt fel tudom tolteni, akkor Nouakchottban, a mauritaniai fovarosban leszunk es kavet iszogatunk valahol. Tul leszunk par tucat kilometer ocean parti autozason, es sivatagi ejszakan. A kovetkezo esti cel Boutlimit, majd a szenegali hatar. Jok legyetek!
Ja…Jut eszembe, van egy mese.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy skandinav turazo, aki az egyik orszagbol valo kilepes es a masik orszagba valo belepes kkzott a senki foldjen elhagyta a hasi tasit, benne minden penzevel, papirjaval es termeszetesen az utlevelevel. Hosunk kovajgott a senki foldjen, keresve elvesztett cuccait, de hiaba. Honfitarsait hiaba kereste mar, szet csuszott a csapat :-)
Ciki hekyzet, de hosunk nem remenykedik hiaba. Bator ismerosokkel hozza ossze ot a szerencse, akik sor es palinka befolyasoltsag kodjen keresztul azt talaljak ki hogy a helyi szervek mindenre szamitanak, csak a befele valo embercsempeszetre nem. Mivel a terv – apro kidolgozatlansagoktol eltekintve – hibatlan, igy megvalositasba fogtak. Elharitottak az adminisztracios akadalyokat, valamint elrejtettek hosunket autojuk hatuljaban, majd szemrebbenes nelkul becsempesztek az orszagba. Kozben ertesitettek a rendorokat, akik ket ora alatt elokeritettek a hasi tasi megtalalojat. A mese eddig tart. Hosunk soha nem felejti el az atelt kalandokat es egyszep tortenetet meselhet majd kalandjarol :-) Jo ejszakat gyeekek! Almodjatok szepeket :-)
Plusz egy mese: meg is lett a megfejtes, hogy miert masok a katonak, rendorok es hatarorok ebben az orszagban. Egy helyi kereskedo meselte el.Probaltak megjavitani a mukodest es kikuszobolni a problemakat, de nem ment…erre fogtak magukat es csinaltak egy masikat…a meglevo melle…aki a regiben benne volt, az nem lehet az ujban…nem bonyolult :-) magyar foci, onkormanyzatok, nyugdijpenztar, rendorseg, nav…ezek jutnak eszembe elso korben valamiert :-)
Nagyon sokféle járművet láttunk eddig. Utaztunk hajón, találkoztunk a túra résztvevőivel és a helyi járműveket is folyamatosan látjuk. Csináltam pár fényképet róluk, hogy lásd, mik gurulnak itt az úton. Van néhány versenyautó, meg a helyiek autói is :)
A két genya reggel már nem mert a recepción megjelenni. Szerintem sejtették, hogy a meleg víz teljes hiánya miatt némi gondjuk lehet a vendégekkel. Szóval bújkáltak Gyakorlatilag az ég világon semmi nem történt egész nap. Egy picurka hegyi kanyart tettünk, de az ottani út jelentős részét is leaszfaltozták már. Találtunk egy víz által elmosott gátat, ahol a kavicsokon “hogyjutunkátatúloldalra” játékot jétszottunk, de kb ennyi.
Egy igen unalmas úton aztán elmentünk Tan-tanba, majd a reptér mögötti szakadék megtekintése után elértük a jól felszerelt tatuin nevű szállást. Ez konkrétan egy szeles placcon lévő semmise. Valami agyag kecók vannak itt és hideg. (Az orosz versenytársak is értetlenkedtek, hogy miez. Miután elmagyaráztuk nekik, hogy egy beszívott holland hippi épített ide egy ilyen fura kempinget, majd amikor elfogyott a fű, és kijózanodott, akkor felszállt az első repülőre hazafelé, és itthagyta a bamakósoknak meg a kecskéknek az egészet. Erre persze jött a kérdés, hogy de mégis ki akart volna itt megszállni és miért, de erre már mi is csak a vállunkat vonogattuk – lorinc).
Az egyik agyag kunyhóban aludtunk (saját szoba mindenkinek, hihetetlen luxus!! – lorinc), majd reggel felkelés és indulás délre. A Smara felé vezető útról egyszerűen átvágtunk Layoune felé. Gumik 1 bár fölött…nap süt…az út rossz…mi kell még ? :)
Autóztunk egy nagyot…kitűnő volt százas tempóval menni a semmi közepén. Aztán picit eltévedtünk és mikor már minden elveszett a semmi közepén, előszedtük a szovjet hadsereg térképét és lőn csoda ! Még az is jelölve volt rajta hogy hol bokros a terület. Gyakorlatilag az egyetlen valóban működő térkép. (Tulajdonképpen annyi történt, hogy megtudtuk, jó felé megyünk :) – lorinc)
Aztán jöttek az első dűnék, majd ismét az uncsi aszfalt. Amikor már szét ültük mindenünket az autóban, megérkeztünk Bojdour-ba. Egy utcás városka két szállodával és legalább ötre való széllel. Ettünk teveburgert, majd egy skoda favorittal kiránduló csapattal és Andrásékkal tovább jöttünk Dakhlába.
Holnap irány a határ és remélhetőleg holnapután át is kelünk az igen fejlett infrastruktúrával, kedves emberekkel telített Mauritániába.
A reggeli ébredés egy picit koraira sikerült, mert Lőrinc próbált még éjszaka villanyt kapcsolni, de mivel a generátort leállították, így picit zajosra vette a figurát a sötétben. Hét körül keltünk igaziból, és éreztem, hogy ma féket fogok javítani.
Kaptunk reggelire kenyeret és kencéket, meg teát, majd emelő emel, kerék leszed, éééééés…úgy be volt rozsdulva a féknyereg csavarja, hogy alig bírtam leszedni…ami nem mozog, pedig kéne, azt ugye befújjuk védénegyvennel…szóval végül leszedtem azt a vackot. (Eközben András egy mozgó, de amúgy fixnek kívánt valamit próbált rögzíteni dakktéppel, majd kábel kötegelővel…gyakorlatilag a teljes arzenált bevetettük :)) Fékbetét már nem volt igaziból, de ami ennél sokkal nagyobb baj, hogy nem jó méretű fékbetétet hoztam el, így az eredetileg villámgyorsnak tervezett javítás megakadt.
Otthon ez nem gond, mert elmegy az ember a boltba és kicseréli a megfelelő méretre a betétet, de itt nem nagyon van bolt ahol, ha azt mondom, hogy “vé huszas padzséróhoz kérek hátsó fékbetétet”, akkor nem néznek őrültnek.
Szaid telefonált egy autószerelőnek, aki elmotorozott hozzánk és igen nyugodtan tekintette át a problémát. Aki hobbista autószerelő ízlelgesse kicsit a következőket. Mohamed (ez az autószerelőnk neve…mi más lenne) elvitte a túlságosan nagy első fékbetétet, meg a kicsi hátsó maradványát és a nagyból kivágott egy olyan formát, ami szándéka szerint bemegy hátra. Egy fél óra alatt megvolt vele és némi utólagos köszörülést követően lehetett összerakni mindent. Hibátlan :)
Van fék, irány a földút és megyünk Tatába. Az aszfaltot kerülve, pompás helyeken autóztunk.
Találkoztunk útépítőkkel (ketten voltak), meg ettünk fa alatt, meg keveregtünk falvakban, mentünk rossz és nagyon rossz úton, száguldottunk szuper dakaros szakaszon. Szép nap volt.
Tatában a verseny hivatalos szállásán egy hiányos orrú és egy simlis intézte az adminisztrációt. Igazi sutyerák mindkettő…de legalább illenek egymáshoz. Szerintem jó levettek mindenkit és gyanítom a parkolóban alvóknak is fizetniük kell majd a terveik szerint, de legközelebb majd jól nem jövünk ide. Láttatok már olyan szállodát, ahol előre kell fizetni ?!
Bent a városban ittunk teát és ettünk sült krumplis, sült húsos izét, meg ettünk utána lángost. Minden rendben van és teljes nyugalom. Holnap irány Tan-tan várostól délre lévő Hotel Tatouine-nek elnevezett placc a semmi közepén.
A legutóbbi szösszenetben szereplő terv picit mellé ment, tekintve, hogy reggel még mindig esett Marrakech-ben, ami nem lenne nagy baj, de ugyanez volt a helyzet az Atlasz lábánál is. A féket az eső miatt természetesen nem kezdtük megjavítani, így nélküle indultunk el :) Az esőtől picit megijedtünk, mert 2500-3000 méter körül a hegyekben az eső komoly gondot jelenthet a tervezett útvonalon. Ez a félelmünk teljesen felesleges volt, mert eső nem volt egy csepp sem, ellenben esett a hó, ami még a rendes hágót is közel járhatatlanná tette. Gyakorlatilag sík jégen autóztunk fel 2200 méter magasba, majd onnan le.
Az Atlasz déli oldalán leereszkedve már szép idő volt és tipikus falvak között autóztunk. A kasbah igaziból nem is várat/erődöt jelent, hanem négy tornyú házat…szóval az előzőeket kéretik figyelmen kívül hagyni.
Szóval láttunk egy csomó kasbát miközben ereszkedtünk lefelé a hegyek közül. Aztán a tavaszias idő egyszercsak szelesre fordult. Picit túl szelesnek kezdtem érezni, amikor egy kisebb homokviharban autóztunk jó darabig.
A szél azonban elállt és a festői Foum Zguid-ben kötöttünk ki estére, ahol az Iriki Hotelben töltöttük az éjszakát. Szaid – aki a recepciós, éjjeli őr és szakács munkaköröket tölti be a szállóban a nap 24 órájában – fincsi tazsint készített vacsorára, majd sört próbált nekünk szerezni, majd internetet próbált javítani. Arra vonatkozóan ködös emlékeink vannak hogy ki, mikor és hogyan került ágyba, de az egyértelmű volt hogy a következő reggelt a fék javításával kezdjük :)
Az esti fekvés egy kicsit későbbre került, tekintve hogy sikerrel megváltottuk a világot, és elkezdtük a felkészülést a mauritán határátlépésre (nem nagyon lehet alkoholt átvinni :) (Szerintem a gyógyszeres pakkban lévő Unicummal nem lesz gond… – lorinc). Reggel elindultunk a tervezett úton és átkocsiztunk egy csomó szép helyen.
Megmásztunk egy hágót, láttunk víztározót, mentünk hegyi városkákon át, ittunk teát, majd jól eltévedtünk.
Az eltévedésben az a jó, hogy – miközben arra koncentrálunk hogy vissza találjunk az eredeti útra – egy csomó az addigiaknál még sokkal érdekesebb dolgot lát. Mi például elkeveredtünk egy kasbába (kasbah=erőd), ahol volt étterem és szállás és ettünk egy elég jót.
Tea, bárány, gyümölcs vonalon eddig nem volt jobb találatunk :)
Miután degeszre ettük magunkat, elkocsiztunk Marrakech-be. Elvileg ez az ország legturistásabb helye, de egyben az egyik legnagyobb helyi búcsú is. Van egy elég nagy tér az óváros déli felében, ami – ha nem ilyen esős időben megy a turista – tele van mesemondókkal, zenészekkel, kígyóbűvölőkkel, és koldusokkal…őket nézi a nagyközönség, aki tetszés esetén pénzzel jutalmazza az előadást, esetleg veréssel a nem tetszést :) Mivel rossz idő volt, be kell érjétek az alábbi kígyóbűvölővel…sajnos igazi nem volt :)
Hátrébb a mutatványos rész után jönnek a narancslé árusok. Itt 4 dirhamért (120 forint kb) lehet inni egy pohár narancslevet, amit helyben csavarnak. Nagyon fincsi függetlenül attól, hogy nem egyértelmű, hogy ki volt a pohárból előttem ivó kb 150 ember ma :) :)
Még hátrébb vannak a helyi laci pecsenyések és az elmaradhatatlan medina és benne a mindent áruló boltok tömege.
Pöpec hangulatú hely szerintem…a zaj, a szagok és az összevissza látvány szerintem nagyon szórakoztató így egyben (kis gyomorgörcs azért keveredik az élménybe, ha valaki nem gyakran mászkál ilyen helyeken – lorinc).
A szállásunk egy szigorúan arab szállás. A beérkező, foszlott erkölcsű utazót egy lift melletti “No Alcohol” tábla figyelmezteti arra, hogy a sört biszony be kell hoznia az autóból, mert egyébként nem ihat…és jobb is ha nem iszik, mert a liftből belépőt a következő tábla fogadja.
Merre van a 302 szerintetek ? Igen…természetesen jobbra :)
A holnapi program szerint felmegyünk a magas Atlaszba és átkelünk három hágón, hogy aztán holnap után Foum Zguid-nél csatlakozzunk a hivatalos Bamako mezőnyhöz és már együtt érjünk Tatába.
A jedi ruhám erejével reggelre megjavítottam a féket és a motor hűtését, de a fék estére megint elment, szóval holnap már mindenképpen meg kell csinálni :)
Andrásékkal csak este találtuk meg egymást Marrakech-ben…meghívtak narancslevezni…rendben vannak :)
Reggel felkeltünk iszonyú menő rabat-i szállodánkban (Golden Tulip, később még fel fog bukkanni egészen meglepő kontextusban! – lorinc) és egy korlátozottan pompás reggeli után útnak indultunk Meknes-be. Az eredeti terv az volt hogy mást is megnézünk, de ez természetesen dugába dőlt. Szóval az autópályán elmentünk Meknes-be és egy gyors autós városnézés után leparkoltunk a főtér közelében.
Városnézés volt a cél, de ezt elég sokan elrontják. Szerintem kicsit rosszul állunk hozzá mi magyarok. Szóval álljon itt a mi módszerünk :)
Egy idegen városban vagy és gőzöd sincs arról hogy mit kell valójában megnézni és az hol van, így szükséged van valakire aki segít :) Mivel itt mindig van valaki, aki segít, ez iszonyú mázlis szitu. A lónliplanetben irogató langyi képű mikrobiológus gyakorlatilag semmi olyat nem tud, amit ne tudnál meg 10 perc alatt Te is. Csak beszélgetni kell hozzá egy kicsit. Szóval állj szóba a helyiekkel ! A városnézést leginkább a gájdok segítik… (Ezt a beszélgetés tulajdonképpen elég nehéz elkerülni. Lehet valami bennük a sarki róka génjeiből, akik pontosan 2 kilométeren keresztül üldözik az áldozatot, mert tudják, hogy több befektetett energia nem térülne meg. De addig – hiába minden mennekülési taktika, jobban ismerik a várost, és a legváratlanabb helyekről képesek ismét felbukkanni – lorinc). Ők itt laknak, mindenkit és mindent ismernek…ez a “munkájuk”. A jó gájd jellemzőit tekintve szimpatikus és beszél valamilyen közös nyelvet velünk . (“Én barát. Barátok között beszélgetés csak félig nyelv. A másik fele szív” – ismeretlen gájd). A gájd frankó, mert egyrészt elzavarja a többi gájdot, másrészt segít fordítani és így a helyiekkel is érdemben beszélgethetsz, nem csak úgy. Az árazást előre le kell tárgyalni ! Nincs mismásolás, hangozzék el az a pénz, amit fizetni fogsz neki. A mi esetükben ez 20-30 dirham…ha jó fej az ember, akkor ez lehet 50 is, de az már jutalom. (“Én nem kérni pénzt, ónem, nem-nem. Baráttól sosem. Barátok megajándékozzák egymást. Én adni idő, tudás, sok-sok szeretet! Te adni apróság, amit gondolsz. Hogy mindig emlékezzek rád” – ismeretlen guide). Te Ha vásárolni vagy enni akarsz (és akarsz, egyébként minek mennél be egy óvárosba :), akkor számold bele a gájd fizetségébe, hogy minden elköltött százasodból 5-10% az övé, csak erről nem beszélnek :) A gájd legyen szimpatikus, jól öltözött és hallgasson arra, amit mondasz neki…az legyen, amit Te akarsz….ha nem teszi amit kérsz, mehet amerre akar…egyrészt nem fog otthagyni…másrészt ez iszonyú szerencse is, mert másképp az életben nem találsz ki a zegzugos utcákból :) És ami fontos még…igaziból nem mi választjuk a gájdot, hanem Ő választ minket…kb mint a párválasztás…az illúzió megvan, de azért legyünk tisztában a lényeggel :)
A kialakuló kapcsolatot esetleg érdemes tesztelni…ott kell hagyni a fenébe és ha Ő az ideális, akkor nem hagyja magát lerázni. Ne hagyjon elbizonytalanítani az a tény, hogy mondjuk a gyerekek, kedvenc focicsapat, lakhely, bármi személyes dolog kapcsán egész mást mond időről-időre…a jó gájd természetesen nem adja ki magát gazdájának A megbeszélt séta során a gájd bevisz mindenféle helyekre…ahol jelzi, hogy most pár percre el kell mennie bármiért, az egy levevős hely lesz…ami nem baj, csak tudni kell róla :) (Ha különtermet nyitnak, az extra gyanús. A különtermekben nincsenek árlisták – lorinc).
Ha van még valami, írjátok kommentbe és majd bővítjük a listát. Na szóval Meknes-ben meglett a gájdunk, Mohamed…(Mohamed berber. Illetve beduin. Illetve szerafista zsidó. Mohamednek egy gyereke van. Mohamednek nincs gyereke, mert az ő szívébe nem fér más, csak a barátai – lorinc) A Mohamed nem kimondottan ritka név errefelé, minden szempontból megfelelt a fenti feltételeknek…azt azért hozzátenném, hogy Meknes-ben ne keressen senki egy Mohamed nevű gájdot a főtéren, mert szerintem lesznek vagy ötvenen. Mohamed kapcsiból elvitt minket a berber óvárosba. Ezt úgy kell elképzelni, hogy aprócska utcák szelik át sikátor szerűen a város középső, fallal bekerített részét és a házak nagy részében picurka boltok vannak.
Ezek a boltok gyakorlatilag mindent árulnak, amire bárkinek valaha is szüksége lehet, csak ha meg akarjuk ezeket venni, nem kell messzire, egy nagy böszme bevásárló központba menni, hanem egyszerűen megvesz az ember a szatócsnál/péknél/asztalosnál/díszek készítőjénél amit csak akar és kész.
Megtudtuk, hogy Meknes frankó berber város, három kapuja van, amit régen este kilenckor zártak és reggel 5-kor nyitottak, van kb 40 kilométernyi városfala, meg mezőgazdasága. Beszéltünk barátságról (Lőrincről és Mohamedről kiderült, hogy gyakorlatilag rokonok), római romokról, vízről, meg a minaret tetején lévő bogyók jelentéséről (a szent könyveket, vallásokat jelképezik…beleértve a kereszténységet, zsidó vallást). Aztán valami történt és vettem egy eredeti jedi ruhát, amit azóta viselek…ettől elkezdtek egyértelműen szeretni a helyiek…a japán zászlós, halálfejes kocsiban ülő berber látványa szerintem feldolgozhatatlan számukra és inkább szeretnek :)
A lónliplanetes samesz tippje teljesen passzolt gájdunk terveihez (szerintem csúszik az 5% :) és becígölt minket egy szőnyeges emberhez (az egész úgy indult, hogy szerettünk volna inni egy teát. Persze, persze, ő tud egy helyet, ahol nagyon jó teát adnak! – lorinc). Ha elképzel valaki egy régimódi elaadási folyamatot, az hasonlíthat az itt történtekhez. Gyakorlatilag egy végtelenségig kidolgozott forgatókönyv szerint zajlottak az események. Beléptünk, sziaszia…gájdunk mondja: van egy kis dolgom, de pár perc múlva itt leszek…hát persze, menjél csak. És ekkor felvittek minket egy emeleti terembe, ami tele volt szőnyegekkel. Elindult az ismerkedés, egymás családjainak bemutatása, pár berber szó megtanítása, majd jöttek a szőnyegek. Minden szőnyeghez tartozik egy mese. Ez a mese általában az atlaszról, kisbabákról, ősi berber történetekről, télről-nyárról szól…iszonyú érdekes, érdemes végig csinálni…aztán jön egy kis teázás, majd indul a kőkemény alkudozás. A tetszik-nem tetszik játékban végül két szőnyeg vett részt és az eredeti ár jelentős csökkentését követően cserélt gazdát. Lőrinc igen férfiasan alkudozott, és bár el kellett szakadnia két általa hőn szeretett tárgytól is, de megérte :) (Végül némi pénz, és az értéktelen netbookom, valamint a használt mobiltelefonom cserélt gazdát. Döbbenetes élmény, a végén szabályosan remegett a lábam – lorinc).
Ettünk még egy jó csirke savirmát és kicsike sült kolbászkákat, menta teával, majd indulás dél felé, mert vár minket Marrakech főtere. Mostanáig Khenifra városáig jutottunk, ahol valami France nevű szállodában alszunk, ami annak ellenére tiszta és rendes, hogy egy nem feltétlenül rendes és tiszta szállodáiról híres nemzet nevét viseli.
Reggel fék javítás (mert nem húzhatjuk tovább már) és vár minket a mesemondók és kígyóbűvölők tere :)
Addig is mindenki menjen Meknes-be, ha erre jár, mert nincsenek turisták, ellenben frankó az óváros és jó a menta tea ! (Meknes maga a csoda! – lorinc)
A hajón nem nagyon történt semmi már. az előre jelzetthez képest késtünk egy órát, majd kikötöttünk Tanger ipari kikötőjében. A kikötő zsír új, és iszonyú nagy…van benne egy csomó hajó, meg konténer, meg daru. A határőrök és rendőrök dácsiákkal száguldoznak és szúrós szemmel tekintgetnek. A határon az első próbálkozásunk kudarcba fulladt a bejutás kapcsán. Az épp aktuális vámos kijelentette, hogy az autó papírjai hamisak (-Örülj hogy van valamink egyáltalán !) és ebbe az országba mi ugyan be nem megyünk. ELment, került egyet, majd vissza küldött a tranzit területre. Kerestünk egy másik határőrt, aki először szerintem átengedett volna, de aztán odajött az előző és mondta hogy itt ő most felfedezett velünk kapcsolatban gyakorlatilag egy világbéke ellenes összeesküvést és mi ebbe az országba ugyan be nem tesszük a lábunkat. Ekkor én már kezdtem elveszteni a türelmemet és megtörtént a mágia. Lőrinc felvette a velencei kalapját (úgy néz ki benne kicsit, mint egy gyakorló kényszeres szerintem) és bement a vámra. A papírokkal elkezdett üldözni mindenféle embereket, aminek eredménye az lett, hogy az egyik vámos hajlott arra, hogy rányomja azt a nyomorult pecsétet a vámpapírunkra…de aztán egy sárga ruhás rendezkedő ember hatátására gyakorlatilag az összes autót átirányították egy egészen máshol lévő titkos sorba (…merthogy sorok nélkül lehet élni, de minek ?! :), ahol kábítószer kereső kutya várt minket, meg egy hatalmas röntgengép.
Szerintem pályát kell változtatnia annak, aki kábítószert csempész Marokkóba, illetve embereket próbál ide bejuttatni, mert minek hordani Dunába a vizet és gyanítom, eme határvédelmi berendezések is éppen az ellenkező irányú forgalom ellenőrzése miatt kerültek ide, de sebaj :)
A sikeres ellenőrzést követően visszamentünk az eredeti sorba, ahol Lőrinc deatchmatch szintre lépve egy egészen sajátos taktikát dolgozott ki a papír problémánk elintézésére. Megkereste a szerinte megfelelő embert (még mindig fekete kabátban és a háromszög formájú kapitányi kalapban) és addig beszélt neki (Lőrinc nem beszél sem franciául, sem arabul, így elképzelésem nincs mit mondhatott), amíg az el nem vette a kis vám papperunkat. Itt már a figyalmetlen hivatalnok Lőrinc markában volt, mivel a terv második része lépett innentől életbe. Lőrinc elkezdte követni a határ bátor védelmezőjét…de nem csak úgy messziről, hanem 2-3 méter távolságból. Egészen vicces volt, ahogy a határvédelem kemény és összetett munkájában megőszült vámos szinte menekül a bódék között, míg Lőrinc kicsit mániákus tekintettel követi Őt.
Miután ezt picit variálták kicsit, végül került szent pecsét a papperunkra (ez egy majd öt órás folyamat volt :) és igyekeztünk segíteni újdonsült szigetszentmiklósi barátainknak, közepes sikerrel.
Tetouan városa felé kerülve megnéztük az óvárost, ahol elvileg erős andalúz beütésű házak vannak. Szerintem kb ugyanúgy néz ki, mint bármi más, de holnap összevetjük Fes óvárosával.
Voltunk fent a Kasbah-ban, majd szőnyeg boltban, majd bőr cserző iparos udvarában, majd ettünk csirkét, halat, levest, majd elkezdtünk térképet tanulmányozni, majd mondtam hogy menjünk, majd tanulmányoztunk még egy kis térképet, majd “mennyünkmáááá”, majd mentünk…de mivel nem tanulmányoztuk elegendő ideig a térképet kétfelé mentünk :) Andrásék Meknes előtt aludtak valahol, mi meg a szépséges – ámbár éjszaka ebből semmit meg nem mutató – Rabatban.
Fényképeket most nem tudok feltölteni, mert a kocsiban felejtettem a fényképezőt, de igyekszem pótolni.
A következő napi program Meknes-Fes-Sefrou és Marrakech útvonalat fedi le. Jók legyetek !
Ja, elvileg van SMS fal, ahol 065, vagy Sysman néven megjelenik a mi üzeneteink is…az alkalmazásért én kérek elnézést :)
